Azt mondja Vekerdy Tamás, hogy a fejlődés, a haladás kizárólag kreatív és kételkedő/kritikai attitűddel rendelkező emberekkel lehetséges.
Ezért aztán az oktatás/nevelésnek kreatív és kételkedő gyerekeket, fiatalokat érdemes nevelnie. Csakhogy az ilyen gyerekeket nevezzük szemtelennek, rosszabb esetben pimasznak, akikkel sok úgynevezett pedagógus nem tud mit kezdeni. Na, igen. Akkor valamin változtatni kell.
Eddig leginkább a szemtelen, pimasz gyerekeket próbálták a porosz pedagógusok "megnevelni". Az ilyen gyerekek kreativitásának szárnyait nyirbálgatták, az ő kételkedő kritikájukat igyekeztek a földbe döngölni a többség birkagyerekének irigységből és frusztrációból szövött indulatainak megnyerésével.
Csak hát hova vezetett ez a módszer? Oda, ahol most vagyunk. A világon már csak három országban mérgezi a lelkeket a porosz nevelési módszer: rajtunk kívül csak Romániában és Oroszországban. Nincs kétségem, hogy Romániában inkább előbb, mint utóbb átváltanak a jövőt, a fejlődést, a haladást megalapozó – nevezzük a legismertebb és legsikeresebben alkalmazó nép nevével – finn metódusra. Még az egyéb dolgokban velünk együtt szavazó lengyelek egészséges ösztöne is kikövetelte aktuálisan uralkodó poshadt vezetőitől, hogy álljanak át a skandináv oktatási modellre. Tíz éve megtették és már érződik náluk ennek jótékony hatása.
A mi vezetőink ragaszkodnak a porosz modellhez. Sőt! Poroszabbak akarnak lenni a poroszoknál. Van rá okuk – persze az ő szempontjukból igazolható okuk. A kratív és kételkedő (értsd gondolkodó) ember ugyanis veszélyes az egyeduralomra törő hatalomra. Az ilyen állampolgár nem alattvaló, mert mindent kritikával fogad, és kreatív módon oldja meg a feladatokat.
Most látszólag egy nagy ugrás következik
Néhány éve a nordikus együttműködésről tartottak előadást a Budapestre akkreditált skandináv nagykövetek. A skandináv oktatási modell sikerességének titkát kutatták a Gundel Étteremben összegyűlt hallgatóság előtt a diplomaták. Az Oslóból érkező Arni Hole, a norvég szociális minisztérium főigazgatója a Norvégiában szigorúan alkalmazott nemi kvótákról tartott előadást; mint elmondta: „a gender-egyenlőség a pártoktól függetlenül egy nagyon fontos intézmény”. És most tessék nagyon figyelni: az egyenlőség nem csak a nemekre, hanem a nemzetiségekre, a szexuális kisebbségekre, a gyerekekre, az idősekre, a családokra és a fogyatékkal élőkre is kiterjed.
Ertsey Katalin ezen a rendezvényen országgyűlési képviselő felhívta a figyelmet: „Nem a modell, az eredmény a fontos. A skandinávok pedig eredményesek az oktatás, a gazdaság, a pénzügyek, a rugalmasság és a jóléti intézmények terén.” Ertsey szerint a gender-egyenlőség a skandináv modell alapköve, és nem cseresznye a desszert tetején. Tessék még egyszer elolvasni: A skandinávok pedig eredményesek az oktatás, a gazdaság, a pénzügyek, a rugalmasság és a jóléti intézmények terén. Tehát az oktatás húzza magával az egész társadalmi létet!
Ezt olvasván értettem meg a mai hatalom dühödt támadásának motivációját az addig oly titokzatos "gender-elmélet" ellen. Hiszen ez nem csupán a melegek egyenlőségéről szól, ahogyan itthon próbálják beállítani, hanem minden kisebbség jogainak biztosításáról! Vagyis a demokrácia alaptétele: a többség tiszteletben tartja a kisebbségek létét, hiszen a sokszínűségben rejlik egy közösség, ha úgytetszik nemzet ereje (Szent István szíves közlése fiához, Imre herceghez, nem kevésbé pedagógiai célzattal).
Amíg nálunk kormányzati elv marad az Országgyűlés igazságügyi bizottságának kormánypárti elnökének kijelentése, miszerint: a demokrácia a többség diktatúrája a kisebbség fölött, addig nem beszélhetünk demokráciáról. Addig marad a jövő nemzedékeit bólogató birkákká nevelni akaró porosz-magyar oktatási modell. Addig ez a nemzet nem a jövő felé halad, nem előre megy, hanem visszafejlődik.
Ezt akarjuk? Ezt akarjátok?!
