A válasz nálad van

Kérdezni még szabad..!?

Kérdezni még szabad..!?

Kreatív és kételkedő

A jövő embere

2017. szeptember 05. - Baross úti polgár

Azt mondja Vekerdy Tamás, hogy a fejlődés, a haladás kizárólag kreatív és kételkedő/kritikai attitűddel rendelkező emberekkel lehetséges.

Ezért aztán az oktatás/nevelésnek kreatív és kételkedő gyerekeket, fiatalokat érdemes nevelnie. Csakhogy az ilyen gyerekeket nevezzük szemtelennek, rosszabb esetben pimasznak, akikkel sok úgynevezett pedagógus nem tud mit kezdeni. Na, igen. Akkor valamin változtatni kell.

Eddig leginkább a szemtelen, pimasz gyerekeket próbálták a porosz pedagógusok "megnevelni". Az ilyen gyerekek kreativitásának szárnyait nyirbálgatták, az ő kételkedő kritikájukat igyekeztek a földbe döngölni a többség birkagyerekének irigységből és frusztrációból szövött indulatainak megnyerésével.

Csak hát hova vezetett ez a módszer? Oda, ahol most vagyunk. A világon már csak három országban mérgezi a lelkeket a porosz nevelési módszer: rajtunk kívül csak Romániában és Oroszországban. Nincs kétségem, hogy Romániában inkább előbb, mint utóbb átváltanak a jövőt, a fejlődést, a haladást megalapozó – nevezzük a legismertebb és legsikeresebben alkalmazó nép nevével – finn metódusra. Még az egyéb dolgokban velünk együtt szavazó lengyelek egészséges ösztöne is kikövetelte aktuálisan uralkodó poshadt vezetőitől, hogy álljanak át a skandináv oktatási modellre. Tíz éve megtették és már érződik náluk ennek jótékony hatása.

A mi vezetőink ragaszkodnak a porosz modellhez. Sőt! Poroszabbak akarnak lenni a poroszoknál. Van rá okuk – persze az ő szempontjukból igazolható okuk. A kratív és kételkedő (értsd gondolkodó) ember ugyanis veszélyes az egyeduralomra törő hatalomra. Az ilyen állampolgár nem alattvaló, mert mindent kritikával fogad, és kreatív módon oldja meg a feladatokat.

Most látszólag egy nagy ugrás következik

Néhány éve a nordikus együttműködésről tartottak előadást a Budapestre akkreditált skandináv nagykövetek. A skandináv oktatási modell sikerességének titkát kutatták a Gundel Étteremben összegyűlt hallgatóság előtt a diplomaták. Az Oslóból érkező Arni Hole, a norvég szociális minisztérium főigazgatója a Norvégiában szigorúan alkalmazott nemi kvótákról tartott előadást; mint elmondta: „a gender-egyenlőség a pártoktól függetlenül egy nagyon fontos intézmény”.  És most tessék nagyon figyelni: az egyenlőség nem csak a nemekre, hanem a nemzetiségekre, a szexuális kisebbségekre, a gyerekekre, az idősekre, a családokra és a fogyatékkal élőkre is kiterjed.

Ertsey Katalin ezen a rendezvényen országgyűlési képviselő felhívta a figyelmet: „Nem a modell, az eredmény a fontos. A skandinávok pedig eredményesek az oktatás, a gazdaság, a pénzügyek, a rugalmasság és a jóléti intézmények terén.” Ertsey szerint a gender-egyenlőség a skandináv modell alapköve, és nem cseresznye a desszert tetején. Tessék még egyszer elolvasni: A skandinávok pedig eredményesek az oktatás, a gazdaság, a pénzügyek, a rugalmasság és a jóléti intézmények terén. Tehát az oktatás húzza magával az egész társadalmi létet!

Ezt olvasván értettem meg a mai hatalom dühödt támadásának motivációját az addig oly titokzatos "gender-elmélet" ellen. Hiszen ez nem csupán a melegek egyenlőségéről szól, ahogyan itthon próbálják beállítani, hanem minden kisebbség jogainak biztosításáról! Vagyis a demokrácia alaptétele: a többség tiszteletben tartja a  kisebbségek létét, hiszen a sokszínűségben rejlik egy közösség, ha úgytetszik nemzet ereje (Szent István szíves közlése fiához, Imre herceghez, nem kevésbé pedagógiai célzattal).

Amíg nálunk kormányzati elv marad az Országgyűlés igazságügyi bizottságának kormánypárti elnökének kijelentése, miszerint: a demokrácia a többség diktatúrája a kisebbség fölött, addig nem beszélhetünk demokráciáról. Addig marad a jövő nemzedékeit bólogató birkákká nevelni akaró porosz-magyar oktatási modell. Addig ez a nemzet nem a jövő felé halad, nem előre megy, hanem visszafejlődik.

Ezt akarjuk? Ezt akarjátok?!

Kötelező hitelfelvétel

Milyen országban élünk?

Iskolába járni nem magánügy. Állampolgári kötelezettség, amit az állam ró a szülőkre. A tankötelezettség Magyarországon a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben foglalt kötelezettség a gyermek oktatásban való részvételére bizonyos életkorig. (Wikipédia) De ha valaki még kételkedne, álljon itt a következő idézet: A szülők alkotmányos kötelessége a kiskorú gyermekükről történő gondoskodás, és e kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását [Magyarország Alaptörvénye XVI. Cikk (3) bekezdés].

Egyik oldalról tehát alkotmányos kötelezettség.

Másfelől meg: azt olvasom a hvg.hu-n, hogy négy családból egynek hitelt kell felvennie az oskolakezdéshez. Jön a jóságos Csányisanyi bácsi, belenyúl a zsebébe (no, nem a sajátjába, hanem a miénkbe) és segít.

otp_vacho-01.jpg

De ne aggódj kedves létminimum alatt élő négymillió állampolgár, nem maradsz egyedül a bajban. Segít az állam is, amely rád rótta alkotmányos kötelezettségedet. Augusztusban kétszeres családi pótlékot kapsz! Vagyis inkább úgy helyes fogalmazni, hogy két hónapit – egyszerre. Aztán majd szeptemberben kapirgálhatsz a ládafia alján azért a bizonyos hetedik krajcárért. Amit neked dupla családi pótlékként adtak el, az sem más mint hitel! Te magad hitelezel magadnak a jövő havi juttatásod előrehozásával.

Egy idős ismerősöm meséli, akit még csak nem is a Kádár-rendszeri nosztalgia mozgat: "A Rákosi-rendszerben mentem iskolába. Anyám házmester volt, apám segédmunkás. És meg tudták venni az iskolaszereket."

Azóta több mint hatvan év telt el. Ide jutottunk.

süti beállítások módosítása