Iskolába járni nem magánügy. Állampolgári kötelezettség, amit az állam ró a szülőkre. A tankötelezettség Magyarországon a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben foglalt kötelezettség a gyermek oktatásban való részvételére bizonyos életkorig. (Wikipédia) De ha valaki még kételkedne, álljon itt a következő idézet: A szülők alkotmányos kötelessége a kiskorú gyermekükről történő gondoskodás, és e kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását [Magyarország Alaptörvénye XVI. Cikk (3) bekezdés].

Egyik oldalról tehát alkotmányos kötelezettség.

Másfelől meg: azt olvasom a hvg.hu-n, hogy négy családból egynek hitelt kell felvennie az oskolakezdéshez. Jön a jóságos Csányisanyi bácsi, belenyúl a zsebébe (no, nem a sajátjába, hanem a miénkbe) és segít.

De ne aggódj kedves létminimum alatt élő négymillió állampolgár, nem maradsz egyedül a bajban. Segít az állam is, amely rád rótta alkotmányos kötelezettségedet. Augusztusban kétszeres családi pótlékot kapsz! Vagyis inkább úgy helyes fogalmazni, hogy két hónapit – egyszerre. Aztán majd szeptemberben kapirgálhatsz a ládafia alján azért a bizonyos hetedik krajcárért. Amit neked dupla családi pótlékként adtak el, az sem más mint hitel! Te magad hitelezel magadnak a jövő havi juttatásod előrehozásával.

Egy idős ismerősöm meséli, akit még csak nem is a Kádár-rendszeri nosztalgia mozgat: "A Rákosi-rendszerben mentem iskolába. Anyám házmester volt, apám segédmunkás. És meg tudták venni az iskolaszereket."

Azóta több mint hatvan év telt el. Ide jutottunk.